Angelina Ashwin naplója 

Egy érdekes történet

Angelina naplója

 

Június 15. péntek

 

 

Ez is egy átlagos napnak indult. Felöltöztem, megetettem Sheba-t, a cicámat, elraktam a reggelimet, és már indultam is a suliba. Ahogy beléptem a terembe, a barátnőm ráébresztett, hogy ez nem egy átlagos péntek. a nyakamba ugrott, és az orrom alá tolt egy papírt. A papíron rajta volt a boldogságom oka, vagyis a nyári lovastábor helyszíne és időpontja. Tehát mégiscsak lesz!

 

 

Attól a pillanattól kezdve nem tudtam nem mosolyogni. Végigmosolyogtam hat órát, majd hazaérve vidáman újságoltam a hírt. És, bár tudtam a választ, a mondandóm végére odabiggyesztettem a kérdést:

 

 

- Anyu, mehetek?

 

 

- Persze, hogy mehetsz, édesem!

 

 

- Ó, köszönöm, imádlak! - nyomtam egy "szeretlek" puszit az arcára.

 

 

- De ígérd meg, hogy vigyázol magadra!

 

 

- Persze, hogy vigyázok! - hát mi mást mondhattam volna? :).

 

 

Felszaladtam a szobámba, hogy Miával internetes csevegést folytathassunk.

 

 

Megbeszéltük, hogy ki mit hoz, hány ágyas szobába készülünk, mik a terveink... egyszóval mindent. Persze zenehallgatás közben, mert ezt is megbeszéltük. Mindketten One Directiont hallgattunk :))

 

 

Jól elszaladt az idő, már csak evésre, és zuhanyzásra volt elég. Holnap pedig évzáró!

 

 

_____________________________________________

 

 

Június 16. Szombat

 

 

Ma reggel vidáman keltem, úgy 11 óra körül. Letrappoltam a lépcsőn, és reggelit készítettem. Anya pont akkor jött ki, amikor végeztem, így hát együtt pusztítottuk el a tojást.

 

 

- Anyu, délután elmehetek Miával venni néhány cuccot a táborba?

 

 

- Persze, drágám. Mit vesztek?

 

 

- Lovaglónadrágot, lovaglócsizmát, sisakot, könyök-, és térdvédőt... tulajdonképpen ennyi.

 

 

- Tudnátok hozni tejet?

 

 

- Hát persze, anyu! - nevettem el magam :).

 

 

Na szóval így indult a reggelem. Ünneplőbe öltöztünk, és most ketten ballagtunk a suli felé.

 

 

Az évzáró unalmas volt, az igazgató beszédet mondott, és kiosztotta a bizonyítványokat. Megnéztem, és örömtáncban törtem ki.

 

 

- Anyuu! Megvan az ötös fizikából!

 

 

És anya is táncolt velem :). Anya nagyon engedékeny, és sokszor olyan, mint egy tinilány. Olyan, mintha a barátnőm lenne. Hmm, lehet, hogy holnap elviszem moziba :D.

 

 

- Angie, indulunk? - kérdezte Mia

 

 

-Menjünk! Szia, anyu! Puszi!

 

 

- Sziasztok, lányok!

 

 

S ezzel elindultunk Badrick bácsi lovasfarmjára.

 

 

Mr. Badrick nagyon kedves ember. Van egy kis boltja is, ahol lószerszámokat, és más lovagláshoz való dolgokat árul. Ott ültem először lóháton. A pacit Sparkle-nek hívták, de már sajnos elpusztult. Miát is Sparkle-nek hívják :) Mia Sparkle.

 

 

Megérkeztünk. Becsöngettünk, mire a bácsi kijött.

 

 

- Jó napot, Mr. Badrick!

 

 

- Sziasztok, lányok! Mit szeretnétek?

 

 

- Lovastáborba megyünk, és kellene néhány dolog.

 

 

- Gyertek be!

 

 

Szóval bementünk egy kis istálló szerű építménybe, amiben volt egy kassza. Elkezdtünk válogatni. Vettünk négy lovaglónadrágot (kettő-kettő), két sisakot, csizmát, könyök-, és térdvédőt, éés... egy - egy csokit :). Mert a kényeztetés sosem árt. Elköszöntünk, és benéztünk a közeli kisboltba is, mert ha egyszer anyunak megígértem a tejet... :D. Elmentünk hozzánk, megmutattam anyunak a szerzeményeinket, és beszélgettünk. Konkrétan ebbőól állt a napom.

 

 

Június 17. Vasárnap

 

 

Hát, a mai napom nem volt túl izgalmas. Igaz, anyával megnéztünk egy lovas filmet a moziban (mert én mindig betartom, amit ígérek), de amúgy csak ellenőrizem, mindent elraktam-e, meg függönyt varrtam. Merthogy Sheba elszabta játék közben egy kicsit. Miután elkészültem, megcirógattam az én kis drágámat, majd elaludtam az ágyon. Egészen reggel hatig.

 

 

Június 18. Hétfő

 

 

Igeen! Erre vártam már olyan rég...

 

 

Megetettem Shebat, felvettem egy csinos, de farmerlányos ruhát, és felültem az értem jövő lovasszekérre(!!!). Mia már fent volt, ő is csinosan öltözött. Elkezdtünk sikogatni, és táncolni a szekéren. Mi nem vagyunk komplettek :D.

 

 

Az úton is jól éreztük magunkat, néztük a kis farmokat, és a kerítésen kikandikáló pacifejeket. Lassan megérkeztünk, és Ashley, a táborvezető fogadott minket.

 

 

- Sziasztok, gondolom ti vagytok Melissa, Jessica, Mia és Angelina.

 

 

(többen is ültünk a szekéren.)

 

 

- Jó reggelt! - mondtuk, majd mind a négyen kezet fogtunk vele.

 

 

 

-Gyertek, körbevezetlek titeket. Ez itt a szállás, két,- és négyágyas szobákkal. Ez a konyha. Minden napra kiválasztunk két embert, aki főz. Ha felmegyünk a lépcsőn, egy hosszú folyosón találjuk magunkat, itt vannak a szobák, minden szoba rendelkezik egy külön fürdővel...

 

 

 

... És ez a lovarda. Tizenöt lovunk van, a nevük a bokszukon fel van tüntetve. Mindenkinek jut munka bőven itt, naponta öt embert kijelölünk, aki csutakol, etet és boxot takarít. Este tizenegykor takarodó, körülbelül ennyit kell tudnotok. Tiétek a 11-es szoba, itt a kulcs,ma délután még szabad foglalkozás, meg kell várnunk minden táborozót. Jó szórakozást! - fejezte be mondandóját, és elment.

 

 

 

Felmentünk a szobánkba, hogy kipakoljunk. Megismerkedtünk a szobatársainkkal, Melissa-val és Jessica-val. Nagyon jófejek. Melissa még a barátjáról is beszélt, sőt, még képet is mutatott. Helyes srác, és jófej lány. Szép páros.

 

Lementünk a konyhába, és elakadt a lélegzetem. Egy szörnyen helyes fiú állt előttem. Én csak bámultam, és amikor észrevette, hogy nézem, kezet nyújtott.

- Harry Leavins.

- Angelina Ashwin. - dadogtam.

- Angelina? Így hívják a kutyámat is.

- Tényleg? Milyen fajta? - mondtam már kicsit biztosabb hangon.

- Spániel.

- Az a kedvenc kutyafajtám!

- Nekem is!

Már épp folytatni akartam a beszélgetést, amikor egy éles női hang félbeszakított.

- HARRY!! Elindulnál végre?! A ruháid nem pakolódnak el maguktól!

- MEGYEK! Szia, Angelina!

És azzal felfutott. Én csak álltam ott, meg se tudtam szólalni. Mia hozott vissza a valóságba. 

- Úgy látom, valaki szerelmes!

- Őőő...

- Na igazam van, vagy igazam van?

- Menjünk ki egy kicsit.

Kisétáltunk mi négyen, és leültünk egy padra. A lányok elkezdtek faggatni, de nem nagyon válaszoltam. Majd később. De ki lehetett az a lány? Inkább Harry válaszoljon nekem! Gondolataimba mélyedve besétáltam az istállóba, és megsimogattam egy Macy nevű lovat.

Nekem jött egy szőke fiú, elvileg nem találta csutakolókeféket. Útba igazítottam, és felsétáltam a 11-es szobába. 

Június 19. Kedd

 

A reggelem "csodálatos" volt. Jessica bejött a szobába tapsolva és kiabálta, hogy: Ébresztőő!

A fejemre tettem a párnát, és megkérdeztem, hogy ezt minek csinálja.

- Lementem egy pohár vízért, és találkoztam Ashley-vel. Azt mondta, ébreszek fel mindenkit, hogy egy óra múlva táborgyűlés.

-Ahhh...

Na szóval kimásztunk (több-kevesebb sikerrel), és elkészültünk. Reggeli után gyülekeztünk az udvaron, és Ashley elkezdett beszélni.

- Ma  elkezdjük a lovaglóórákat! Mivel kevesebb lovunk van a táborozók számánál, két csoportra osztalak titeket. Első csoport: Hank Faller, Jessica Kite, Whitney Clinton, Angelina Ashwin, Patricia Parker, Gabriel Watt,  Skyler Afron, Kelly Watson. Második: Mia Sparkle, Harry Leavins, Olive Dobberson, Melissa Swing,  Bernat Hook, Julie Parker, Madeline Leavins, Peter Baroon. Ma délután egykor kezd az első csoport, a második nézheti, és segítheti a többieket. Egyre mindenki érjen oda az istállóhoz! - mondta és elment.

Hát, mindenkit, akit ismerek a másik csapatba osztottak (kivéve Jesst). És most jöttem csak rá: alig ismerek itt pár embert! Odamentem hát Whitney-hez, és rájöttem, hogy túlságosn egoista számomra. Megszólítottam még Skylert, aki kedvesnek tűnt, de elég visszahúzódó, és Gabrielnél is bepróbálkoztam, de nálam Harry az első <3 :). Így hát Miával felmásztunk a cseresznyefára, és tömtük magunkat :D.

El is szaladt az idő, lassan elkezdődött az oktatás. Kaptam egy Michaela nevű lovat. Az első feladat a felnyergelés volt. Először nem ment. Mia odajött, és meghúzott valami övszerűt, ezzel sokat segítve nekem. Harry csak állt ott, nem ment oda senkihez. Kivezettem száron a pacit, és fel kellett rá ülnöm. Hát, először forítva ültem föl :D. Miközben néztem a hátsó felét, segítségkérően néztem Miára, de nem tudott jönni, mert Jessnek segített. Mikor visszanéztem, Harry állt előttem. Megfordult velem a világ. Segít nekem!!!! És csak nekem...

- Fordulj meg - mondta mosolyogva.

- Jó, és hogyan?

- Először tedd át a jobb lábad, úgy hogy oldalasan ülj a lovon.

Kissé nehézkesen ment, mert csak az járt a fejemben, hogy Harry segít nekem. :)

- Oké, most a bal lábadat a bal oldalra.

Megtettem .<3

- Meg is vagy. - s azzal elment.

Mia végre oda tudott jönni.

- Hű - mondta.

- Hát ez nem volt semmi. Csak nekem segít... Csak nekem!!!

- Tudoom, és láttad, hogy nézett rád?

- Igeen :). Boldog vagyok.

- Én is, de szerintem csinálnod kéne a feladatot.

Na, ez is megtörtént...

Csináltam tovább  gyakorlatokat, vacsiztam, és bementem a szobába. Az ágyon találtam egy levelet. Ez volt benne:

"Szia! Szeretnék találkozni veled. Várlak szerdán az épület mögött 11:00-kor. H.

Elkezdtem sikogatni. <3 Melissa szaladt fel, azt hitte, valami baj van. Megmutattam neki a levelet, mire ő is sikított egy kicsit. (tudta, hogy szeretem) Majd sorra jöttek fel a lányok, és mindenki sikított egy kicsit. A fellegekben jártam. Lefeküdtem az ágyamra, de nem tudtam aludni :). De végül mégiscsak sikerült :) :) <3

Június 20. Szerda

Igeen!! Ma 11-kor végre négyszemközt beszélhetek Harryvel! De sajnos emiatt az információ miatt szörnyen lassan telt a reggel. Ma többek között én voltam az istállótakarító és lócsutakoló néni, szóval volt mivel elütnöm az időt. 10:53-kor már az épület mögött várakoztam a fekete hajú hercegemre :D De a sors eléggé kibabrált velem...

- Szia! Hát itt vagy? Nem is gondoltam, hogy tényleg el fogsz jönni...

- Mi? Ki vagy te?

- Hank.

Hank... H! Ijj, erre tényleg nem számítottam! Most komolyan? Neki tetszem? Pff....

- Miért, kire számítottál?

- Mindegy, azt most hagyjuk. Miről is akartál beszélni?

- Nem fontos. Most úgyse menne...

- Hát... szerintem se. Ne haragudj.

Szapora léptekkel távoztam. A szobában találkoztam Miával.

- Mi történt?

- Nem Harry volt az! Ezt nem hiszem el!

- Nyugi - ölelt meg - nem lesz semmi baj. Harryvel is összejön majd a dolog. Csak egy kicsit várat magára.

- De az a lány?

- Az a lány sokkal idősebbnek néz ki nála. És különben is, a pasik nem bírják az ordibálós nőket.

- Gondolod?

- Nem gondolom, tudom. :)

Megöleltem. Mert Miánál nincs jobb barát az egész világon. Letöröltem egy könnycseppet az arcomról, és ledőltem az ágyra. Éppen azon gondolkoztam, mit csinálhat most Harry, amikor Jess és Melissa becsörtetett.

- Na, mizu? Milyen volt?

- Elmondod? - kérdeztem Miát.

Bólintott, és elmondta nekik.

- Hű. És most jól vagy?

- Mostmár igen. - mondtam.

Hallottam, hogy még beszélgetnek, de én szépen elaludtam.

-----------˛˛˛˛˛˛------------

Arra keltem, hogy Mia ölelget.

- Én is szeretlek, de még nem készültem fel rá, hogy lányokkal ölelkezzek az ágyamban :D - motyogtam félálomban.

- Én is csak azért ölelgetlek, drága szerelmem, mert kezdődik a lovasoktatás.

-De jó! Egy újabb alkalom, hogy találkozzak Harryvel!

- Igen, szóval pattanj, kislány, mert Ashley már vár!

Lementem az udvarra, és felnyergeltem Michaelat. A segítségnek köszönhetően már fel tudtam rá ülni :). A nyeregből lenéztem a padon ülő Harryre, aki rám mosolygott. :) Igeen, már mosolyog is... :)

- Tegnap megtanultuk a lépést és az ügetést - mondta Ashley - ma vágtázni fogunk...

Nem írom le az óra egész anyagát, mert nem igzalmas annyira, mint a vége. Láttam, hogy a második csapat sugdolózik valamiről, de nem hallottam, mi a téma. Na, mikor leszálltam a lóról, Harry váratlanul megint ott állt mögöttem. Medgijedtem. És persze elolvadtam :D

- Ne ijesztgess! - mondtam.

- Nem akartam. Figyu, ráérsz este, nem?

- Öö... persze. Miért?

- Üvegezni fogunk a 9-esben, de nem szólunk Ashley-nek, különben végig a szobában lenne, és nem csinálhatunk azt, amit akarunk...

-Oké!

- Miután Ashley leellenőrzött bennünket, kezdünk. Szólnál az első csapatnak? Kösz, szia!

És elment. Pedig az elején azt hittem, randira hív... mondjuk az üvegezés sem a legrosszab dolog. Takarodó után rosszalkodni... hmm, nem szokásom :D

Miközben néztem, ahogy Harry lovagol, az egész csapat odajött hozzám, és leültek a fűre. Közben mindenkit halkan tájékoztattam az esti programról, vigyázva, nehogy Ashley meghallja. Mindenki örült, nekem meg már úgyis hiányzott egykis társasági élet.

Ma délután mindenki vidámabbnak tűnt egy kicsit. Ashley örült ugyan, hogy jókedvűek vagyunk, de nem vett észre semmit. Éljen! Takarodó előtt már mindenki nagyon izgatott volt, és miután Ashley nyugtázta, hogy mindenki alszik és elment, kiugrottunk az ágyból, és átlopództunk a 9-esbe. Tájékoztattak, hogy felpörgették a játékot egy kicsit. Az üveg csak arra jó, hogy megmutassa, ki jön, mert írtak kis lapocskákat. Húzni kell nevet és cselekvést. Úhh :D Jó lesz.

Pörgettünk, Whitney-nél állt meg a palack. Húzott. Ölelés, és Gabriel :D Megtette :D Húú-ztunk egyet, aztán megint pörgetés. Én jöttem!! Áá, izzadt a tenyerem, amikor elvettem a legfelső cetlit. Ez állt rajta: Vallj szerelmet neki. Istenem, nagyon izgultam, és az járt a fejemben, hogy ne Harry, ne Harry... Éés nagy kő esett le a szívemről. Elnevettem magam. Miának kellett szerelmet vallanom :D:D Az nem nehéz.

- Drága egyetlenem, imádlak! Legyél az enyém, szerelmem! - s megöleltem, hogy még drámaibb legyen a hatás. Megdicsértek, hogy jól színészkedek :D Pörgettem. Melissa a csókot húzta, és magát :D Olive adott neki egy tükröt, szóval nem volt nehéz dolga. Ezután Madeline-ra került a sor. Puszit húzta. És Harryt. :(  (Ő volt az a lány, aki kiabált vele. Megismertem a hangját.) Sajnos megtette. Nagyon rosszul esett, hogy Harry még oda is tolta az arcát. Aztán eljött a megváltás. Hálát adtam az égnek, hogy Harry jött, és a "Vallj szerelmet neki" kártya, ráadásul Madeline. Először úgy éreztem, elsüllyedek, de megszólalt a fekete hercegem :)

- Valljak szerelmet a tesómnak? Komolyan? Jó. Drága Madeline! Szeretlek. Megteszi? :D

Égi áldás. Csak a tesója! Mostmár boldogan folytattam. Egészen addig, amíg nem jött Bernat Hook, a "Csókold meg", és az "Angelina" kártyáival. Nem akartam megcsókolni, dehogyis, de hátha Harry szerelmet vall nekem a játék során, vagy valami ilyesmi. Nagy nehezen megtettem. Szenvedélyes csók Bernat részéről, "hányok tőled, muszáj?" csók az én részemről. Szerencsére mindenki észrevette, és senki nem feltételezte, hogy ezt valaha meg akarom ismételni. Volt csók két lány jóvoltából (Skyler Afron, Patricia Parker), kép is készült róluk. Elég furán néztek ki, remélem a nevükben, hogy senki nem teszi ki a képet a netre :D. Hank megölelte Kelly-t, Julie Peter ölébe ült (és úgy tűnt, nagyon is élvezi), Mia Gabrielt puszilgatta össze-vissza, Jessica meg megharapta fülemet. (?!) Szóval elég jól elvoltunk. Üvegezés után üdítőztünk, és Whitney kitalálta, hogy táncoljunk. Mindenki húzott magának párt. Én Patriciat húztam., Mia Petert, Harry Bernatot. A fiúk persze csak egymás mellett ölöndültek, a lányok tangóztak is :D És még egy jó hír, hogy tánc közben láttam, hogy Harry engem figyel. Jaj de jóó. :) Aztán, amikor vége lett, már mindenki tök fáradt volt, és vonult föl a szobájába. Csak nekem jutott eszembe, hogy el kéne itt pakolni. A teremben maradtam, egyedül. Éppen a poharakat pakoltam, amikor észrevettem, hogy Harry visszajött.

- Pakolni maradtál? - kérdezte.

- Aha.

- Segítek.

A szoba másik sarkában rakodott, aztán szép lassan közeledett felém. Lerakta mellém az üdítőt, és azt mondta:

- Angelina... te... tetszel nekem.

Elpirultam, csodálatosan éreztem magam, és zavarodottságomban csak megfogtam a kezét, és a tekintetemmel jeleztem, hogy ő is nekem. Lassan-lassan megmarkolta a másik kezemet is, és ott álltunk, kéz a kézben, egyedül, egy üres szobában. Csak néztük egymást, majd egy idő múlva, amikor már kínos volt csak ott állni, az orrát az orromhoz nyomta, és azt suttogta:

- Megcsókolhatlak?

És erre megcsókoltam. Miért, mit várt? Mert én ezt már nagyon régóta vártam. Eltávolodott, majd egymás kezét fogva átsétáltunk a szobánkba.

Június 21. Csütörtök

Reggel boldogan keltem. Nagyon boldogan. Mosolyogtam az ágyamban egy kicsit, aztán elindultam a szekrényem felé. Volt rajta egy cetli. Rá volt írva, hogy Harry és alatta egy telefonszám :D Éjszaka megadta a számát <3. Bepötyögtem a telefonomba, hogy elmentsem. Még nem akartam sms-ezni, mert elég kora volt. Felöltöztem, és lementem reggelizni. Harry már a konyhában ült. 

- Jó reggelt :) - Mondtam.

- Neked is :)

Felkelt, és lesegített az utolsó lépcsőfokokon.

- Hogy aludtál?

- Jól. - válaszoltam. - és te?

- Én nem aludtam olyan sokat, mert csak te jártál a fejemben <3.

-Óóó, ez édes.

- De ez az igazság :)

Leült, és az ölébe ültetett, én pedig elővettem a telefonom. Elkezdtem pötyögni.

- Kivel sms-ezel?

- Áh, csak egy helyes sráccal :) 

És elkezdett zenélni a telefonja. Magában olvasta el az üzenetet, ami ennyiből állt: Akkor mi most járunk? <3

- Hát hivatalosan még nem.

Kitolt az öléből, és megfogta a kezem.

- Angelina Ashwin, leszel a barátnőm?

- Igen, boldogan :) <3.

És megölelt. Aztán megcsókolt. Másodszorra. <3

Éppen csókolóztunk, amikor Skyler lesétált.

- Jó reggelt, szerelmespár :) Ti jártok?

- Igen :) - mondtam.

- Hú, az jó. - mosolygott. Látszott rajta, hogy őszintén örül.

Én nem ismerem annyira Skylert, de annyit mondtott róla Melissa, hogy nagyon romantikus alkat, és sosem volt igazi barátnője, és fiúja sem, mert mindeig kitaszították. Biztos voltam benne, hogy tényleg örült nekünk.

Adtam Harrynek egy utolsó csókot, majd kiugrottam a karjaiból, és a hűtőhöz rohantam.

- Kér valaki szendvicset?

Mindkettőjüknek csináltam, és együtt ettünk meg. Közen beszélgettünk. Amikor végeztünk, Skyler összeszedte a tányérokat.

- Nem baj, hogy megzavartalak benneteket? - kérdezte a maga félénk stílusában.

- Áh, dehogy. Én amúgy is csak enni jöttem le, de sajnos találkoztam egy helyes sráccal, aki keresztbe tett a terveimnek :D

- Ó, szegény lány, katasztrófa érte, most meg kellett csókolnia...

Mindhárman nevettünk.

- Nem jöttök fel a 11-esbe? A lányok már biztos felébredtek!

- Én mit csináljak egy lányszobában? -kérdezte Harry.

- Beszélgetsz velem.

- De a lányok tudják már?

- Nem. De bejelentjük. Gyere!

Skyler már épp el akart menni.

- Hé, Skyler, te nem jössz fel?

- De, szívesen! - csillant fel a szeme.

Szóval hárman indultunk el.

Bekopogtam, hátha öltöznek, vagy valami.

- Ki az?

- Angie, és két hadi kísérője!

- Gyertek!

Bementünk kézen fogva, mire a lányok tapsolni és füttyögni kezdtek, Skyler meg utánunk.

- Üdvözlünk titeket a lánybarlangban! - Mondta Jess.

- Látom, nem jártok itt rendszeresen! - Szólt Melissa zavarodottságukra utalva.

- Hát nem :) - mosolygott Harry.

- Mit néztek? - kérdeztem, mivelhogy be volt kapcsolva a tévé.

- Szívek szállodája 2. :D Kerssünk valami nézhetőbbet, Harry?

- Parancsolom, hogy adjátok át a kapcsolót! - mondta szarkazmussal.

Odaadtuk, és észrevettük, hogy el is engedte magát.

- Már nem is sok a lány, mi? kérdezte Jess.

- Egyszer eltöltöttem egy teljes hetet lányok között. Rázós volt :D - nevetett.

- Miért?

- Elmesélném, de ebben benne van a volt barátnőm is. Baj, Angelina?

- Hívj csak Angie-nek, az rövidebb! De nem baj, legalább megtudom, ki volt az.

- Hát jó. Egyszer anyáék azt mondták, egy kis pihenésre vágynak kettesben, úgyhogy egy hétig a keresztanyámnál fogok aludni. Neki már amúgy is van négy lánya, és úgy volt, hogy azon a héten pont nálunk alszik a három barátnőjük. De muszáj volt oda mennem, mert a haveromék is nyaralni voltak, a mamám meg kezelésen volt a kórházban. Amúgy a ház háromszobás, abból kettő a lányoké, egy meg a keresztszüleimé, ami nagyon pici, így mindenképpen a lányoknál kellett aludnom. Az egyikük kitalálta, hogy megitat velem valami alkoholos izét, amit csak másnap mondtak meg, szóval gondolhatjátok, hogy kiélvezték, hogy nem vagyok magamnál... Reggel tudtam meg, hogy az egyiket eljegyeztem. Akkor megígértettem velük, hogy nem lesznek ilyen durvák máskor. Innentől már olyan nagyon szörnyű nem volt, de mindig lányos meséket néztünk, párnacsatáztunk, és körmöt festettek. Én nem! :D De az a lány azóta is a volt barátnőmnek mondja magát. Hát kb. ennyi.

- Huhh. Na akkor ez semmi ahhoz képest!

Szóval mégiscsak jó volt feljönni, mert még sok, ehhez hasonló történetet meséltünk, és mindenki nagyon jól érezte magát. Még Harry is, akivel összebújva természetfilmet néztünk, és kukoricát ettünk. (Skyler pattogtatott.) A lányoknak nem kellett bejelentenünk semmit, lejött nekik, hogy mi most együtt vagyunk. Bár amikor Harry nem figyelt, jelekkel közöltem Miával a dolgot. Aztán amikor vége lett a filmnek, kettesben hagytak minket, de biztos vagyok benne, hogy direkt csinálták :). Miának le kellett zuhanyoznia, Jess és Melissa éhes lett, Skyler meg hirtelen rájött, hogy ma ő csutakol. :)

Amint mindenki kiment, Harry megkérdezte:

- Direkt mentek ki?

- Igen, ez biztos.

- Honnan tudod ilyen biztosan?

- Tudod, a lányok telepátiával kommunikálnak, és én is fogom a jelet.

- Áhh, így már minden világos :D - sütött el egy újabb szarkazmust.

- Mivel a pasik ezt sosem fogják megérteni, nem is próbálkozom. :D De ha már direkt magunkra hagytak, nem használjuk ki?

- Mivel?

- Mondjuk ezzel!

És megcsókoltam. Harmadszor, ha a reggelit egynek számoljuk <3

Ashley hirtelen bekopogott az ajtón, és bekiabált, hogy tíz perc múlva lovaglás. Szerencsére nem nézett be. Elég, ha a lányok tudják.

Éés a lovaglást megint nem részletezem, de azt muszáj leírnom, hogy Harry végig engem nézett, és segített, ha kellett. Ezt én is viszonoztam, de ő nem szorult túlzottan segítségre. :)

Lovaglás után eléggé elfáradtunk, mindenki megmosakodott, és Ashley táborgyűlést hívott össze.

- Sziasztok! Ma este fél nyolcra hivatalosak vagyunk egy étterembe vacsorázni! Előre szólok, hogy kettes és négyes asztalokhoz fogunk ülni, és megkérlek titeket, hogy ne legyen rendbontás! Hétre mindenki készüljön el! Kérdés?

Nem volt. Miára néztem egy pillanatra "beszélgetni", és éreztem, hogy Harry közben figyel. Amint visszanéztem rá, megkérdezte:

- Na, miről beszélgettetek?

- Azt mondtam neki, hogy sajnálom, de akkor most magatokra hagylak titeket, és Harryvel kettes asztalhoz ülünk. Ő pedig mondta, hogy menjek csak, megérti.

- Mindezt egy másodperc alatt? Hű - csodálkozott.

- Mondtam, hogy ezt nehéz megérteni, de igaz. :D

- Na, készüljünk!

Szép ruhába öltöztem, befújtam magam az új Katy Perry parfümömmel, és odamentem Ashley-hez. Már csak Olive-ra vártunk.

Húsz perc múlva már a Sunshine étteremben voltunk. Leültünk egy kettes asztalhoz, és hamar választottunk. Én kijevi csirkeszárnyakat, Harry vadaspörköltet kért. Finom volt, és mikor visszaértünk, már csak egy óra volt takarodóig. Megbeszéltünk egy üvegezést, és negyed tizenkettőkor már mind a 9-esben voltunk. Pörgettünk, és pont Harrynél állt meg. Féltem, hogy mi lesz, ha valaki mást húz majd. Játékban marad értem? Kiszáll értem? Nem tudom...

Felolvasta a kártyákat:

- Csókold meg, Kelly.

Majd új lapot húzott a második kupacból.

- Peter. Bah.

Majd mégegyet.

- Jessica.

És mégegyet.

- Angie. - itt elmosolyodott, és megcsókolt. Erre nem számítottam!

Most mindenki húú-zott, aki még nem tudta.

- Nem tudtátok? Le vagytok maradva! - Mondta Melissa.

- És mióta jártok? - kérdezte Kelly.

- Tegnap éjszaka óta - mondta Harry.

Hirtelen nagy lett a huzat, nyári vihar készült. Fázni kezdtem, így hát a fiúm ölébe ültem, és ő átkarolt. :) Mindenki mosolygott, és örült nekünk, kivéve Hank-et. Ő szúrósan nézett rám, mire én elkaptam a tekintetem. Remélem, nem forral bosszút!

- Na végre egy nagy lépés az uncsitesónk barátnője óta! :D - szólalt meg Madeline.

- Szerencsére :D - Mondta Harry, és Skyler, Mia, Jessica, Melissa, Madeline, ő, és én összenevettünk. Csak mi tudtunk a csajos hétről :D A többiek követeltélk, hogy mondjuk el a sztorit, így egymás szavába vágva meséltünk nekik ezt a különös éjszakát.

Egész éjjel jót mulattunk, majd háromkor hullafáradtan dőltünk be az ágyba :)

Június 22. Péntek

Ma egész nap esett, így hát nem tudtunk kimenni lovagolni. Sajnos csak szabadtéri pálya van, pedig úgy megszerettem Michaelat! Mindig viszek neki répát, aminek nagyon örül. De a reggelhez visszatérve elmesélem a napot...

Szóval a lányokkal (mert kb. egyszerre keltünk) lesétáltunk a konyhába. Már mindenki lent volt, csak Peter és Bernat hiányzott. Ashley is ott ült, és amikor leértünk, megszólalt:

- Jó reggelt. Ma túl esős napunk van a lovagláshoz, úgyhogy egész nap szabad foglalkozás, kivéve egytől háromig. Akkor bemegyünk a 3-as szobába, mert az a legnagyobb, és társasozunk, meg Ország-Városozunk. De estére jobbat találtam ki! Este ipiapacsozni fogunk a sötétben! Lehet, hogy gyerekesen hangzik, de sötétben sokkal izgalmasabb, és az épület területe elég nagy, szóval nem lesz rossz. Addig is érezzétek jól magatokat!

És elment.

- Remek. És most? - kérdezte Whitney.

- Menjünk fel a 9-esbe, és beszélgessünk, alig ismerjük egymást!

Mindenki helyeselt, Harry pedig hozzám fordult.

- Angie, szeretlek, nem arról van szó, de tényleg alig tudok valamit rólad. És szerintem te is így vagy velem. Nem megyünk csak mi ketten a lánybarlangba? :)

- De, jó ötlet. - azt mondta, szeret!! Éljen!! :D

Szóltunk a többieknek.

- Ó, a szerelmes pár felmegy turbékolni... - mondta gúnyosan Julie.

Ráhagytuk, és leültünk az ágyamra.

- Na szóval - kezdte ő - Hol laksz?

- London, XII. kerület, Napfény utca 23. Te?

- London, XII. kerület, Fenyő utca 10.

- Hmm. Az nincs is olyan messze. És van Madeline-on kívül tesód?

- Egy 2 éves öcsém. Neked van tesód?

- Nincs. Háziállat?

- Egy kutya, két pinty, és egy papagáj.

-Nekem egy cicám van, Sheba.

- Mikor van a szülinapod?

- Június 30. Neked?

- Szeptember 11.

És ezt még sokáig folytattuk. Elvoltunk kb. 1-ig, aztán átmentünk a hármasba. Ashley még nem ért ide.

- Üvegezés fejlemények? - kérdeztem.

- Madeline - Peter puszi, Mia - Gabriel ölelés (itt elmosolyodtam :)), Melissa meg leordította Bernatot. - mondta Kelly.

- Nagyszerű - mondtam. - Ashley?

- Ő nem játszott :D - szólt Jess.

- Úgy értem, hol van? :D

- Nem tudni. Már két perce késik.

És ekkor megcsörrent a mobilom. Anya volt az.

- Szia, drágám, nagyszerű hírem van!

- Mi történt?

- Néztem valami idióta betelefonálós műsort, és poénból beküldtem egy választ. REPÜLŐJEGYEKET NYERTÜNK PÁRIZSBA!!!

Sikítani kezdtem. Mindenki engem nézett :D

- Komolyan? És elmegyünk?

- Persze, drágám, amint megjöttél a táborból, másnap indul a gép!

- Jaj anya, én úgy imádlak!

- Csak szerencsém volt! Amúgy én is téged! :)

- Mennem kell, megjött Ashley!

- Szia!

- Szia!

Leraktam. Mia egyből hozzám fordult.

- Mi történt?

- Megyünk Párizsba!!

- Párizsba? De jó neked!

- Én is nagyon örülök. Párizs...

Harry felém fordult.

- És mikor indultok?

- Miután hazaértem a táborból.

Most Ashley kérdezett.

- Párizs? Hogyhogy?

- Anya nyert jegyeket.

- Mázlista! :D - nevetett.

Kinyitotta a 3-ast, és bementünk. Lemalmoztam Harryt, Mia meg Unoban győzött le :) Ezután leültünk a fotelra beszélgetni. Eltöltöttem egy kis időt Miával, aztán kimentem az udvarra. Harry a padon ült. Leültem mellé.

- Szia. - mondtam, és megöleltem - Valami baj van?

- Nincs, csak gondolkodok.

- Min?

- El szeretnék költözni otthonról.

- El? És hova?

- Éppen ez a gond. Nem akarok elszakadni tőled.

Kínos csend.

- Nem találtál lakást a XII. kerületben?

- Nem, mert családi házat szeretnék.

- Ó.

Újabb csend.

- Én meg tudnám ezt oldani, de nem tudom, anyukád mit szólna hozzá.

- Mihez?

- Hozzám költözhetnél.

Ezen elgondolkodtam. Együtt élni életem szerelmével csodálatos dolog lenne... és már elég nagyok vagyunk hozzá. Harry már 19... én meg 18 leszek, szóval senki sem állhatna az utunkba, de nem akarom megbántani anyát. Én sem tudom, mit szólna.

- Mit gondolsz? - kérdezte. - Szeretnéd?

- Szeretném :) - mosolyogtam rá - és remélem, anya sem bánja annyira.

Bátorítóan rám mosolygott, és megcsókolt. Melissa odaszaladt hozzánk, hogy öltözzünk, mert kezdődik az óra.

Felvettem a lovaglónadrágot, és kivezettem Michaelat. Örült, hogy végre szaladhat egyet. A kisebb akadályok már jól mennek!

A lovaglás után felhívtam anyut. Mikor kicsöngött,már egy kicsit ideges voltam. Mi lesz, ha nemet mond a költözésre?

- Szia, anyu, hogy vagy?

- Jól, angyalom, miért hívtál?

- Meg kéne beszélnünk valamit.

- Mondjad.

-Szóval kezdem az elején. A táborban megismerkedtem egy nagyon aranyos fiúval, Harryvel. Egyből belé szerettem, és ő is nagyon kedvel engem. Az egyik nap bevallotta, hogy mennyire szeret, és most ő a barátom. Semmi kifogásolnivaló nincs rajta, udvarias, kedves, jó a humora, és a szülei is nagyon megértőek. Állandóan együtt vagyunk, és nem akar elszakadni tőlem semmiképp. De családi házba szeretne költözni, és azt a XII. kerületben nem talált, így hát az a legésszerűbb megoldás, hogy hozzá költözök. 19 éves, és tényleg nagyon szeret. Mit gondolsz?

- Háát, nem is tudom. Nemsokára érett, felnőtt nő leszel, ami a te oldaladon áll, de nem szívesen engedlek el egy olyan fiúhoz, akit még csak nem is láttam. Nem tudna eljönni hozzánk valamikor?

- De biztosan, csakhogy megyünk nyaralni...

Anya gondolkodik.

- Tudod, arra gondoltam, hogy, ha a szülei engedik, hazajöhetne veled a táborból, és lenne alkalmam megismerni. Megkérdezed?

- Igen, aztán visszahívlak.

- Rendben, szia!

- Szia!

Rohantam Harryhez, és elmeséltem a fejleményeket.

- Akkor beszélsz a szüleiddel?

- Persze.

Megkérdezte őket, és igent mondtak.

- Jajj, de jó! De már csak 3 napunk van itt... - mondtam.

- Igen, és tudod, mi jutott eszembe?

- Mi?

- Fennáll, hogy mégsem jöhetsz el velem, és nem hagyhatlak itt úgy, hogy még csak csókolóztunk... Ha tudod, mire célzok :) - mosolygott titokzatosan.

- Sejtem :) - de itt hogyan tudnánk kivitelezni?

- Hát az elég necces...

- Várj, nekem van egy tervem! A pajtából vezet egy lépcső a pincébe... és mivel nyár van, nem fáznánk meg ott se. Viszünk le takarót, összetoljuk a pótmatracokat...

- Pótmatracok?

- Ott tárolják, ha esetleg elszakadna valamelyik. Na, mit szólsz?

- Hát, nem a legromantikusabb, de jobb híján...

- Majd én csinálok belőle egy kis zugot délután, takarodó után meg leszökünk :D

- Hát jó :D - nyomott egy puszit az arcomra - én felmegyek egy kicsit a szobámba, szívem :)

-Szia :).

Na, észrevétlenül leszöktem a pincébe, öszzetoltam a két matracot, találtam egy lepedőt is, azt rájuk tettem, egy kicsit rendet raktam, letettem a földre egy szívecskés szőnyeget (még az is volt :D), és egészen aranyos lett. Felszaladtam a lányokhoz, és közöltem a hírt.

Mind nevettünk, meg mosolyogtunk, örültek, hogy már itt tartunk, és adtak egy bátorító ölelést. Lezuhanyoztam, bebújtam az ágyamba (Ashley), aztán fogtam a takaróm, és Harryvel leszöktünk a pincébe. Megdicsérte, hogy jó lett a hely, aztán elkezdtük a rituálét :D

 

Június 23. Szombat

Ma nagyon boldogan keltem a kedvesem karjaiban <3. Ő már fent volt, és mikor észrevette, hogy én is, adott egy csókot :). Még feküdtünk úgy egy picit, aztán felöltöztünk, és kiszöktünk a pajtából. A takarókat itt hagytuk, mert elég furán néztünk volna ki, ha végigszaladunk az udvaron a kezünkben egy takaróval :D. Majd takarodó után visszajövünk. Na szóval kint voltunk az udvaron.

- Nem is gondoltam volna, hogy a pince ilyen jó ötlet :) - mondta Harry.

- Ugye, milyen okos barátnőd van? :D

- Az biztos :)

Bementünk a konyhába, ahol Jess palacsintával várt minket :) Őt is imádom! :D

Bár még nem kezdődött el az óra, kivezettem Michaelat a boxból. Lecsutakoltam, kitisztítottam a patáját, majd felültem rá.

- Te mit csinálsz? - kérdezte Skyler.

- Lovagolok.

- Ilyenkor?

- Persze. Nem jössz? Kimehetnénk a rétre.

- Oké, más nem jön?

- Megkérdezem, aztán szólok Ashley-nek.

Jött Mia és Melissa is, Ashley meg természetesen elengedett. Kilovagoltunk egy kis rétre, ahol a lovak legelhettek. Mia ott megszólalt.

- Gabriel elkérte a számomat!! <3

- Mikor? És hogyan? Komolyan?

- Hát ő aztán tudja, mit akar! Ma reggel, amikor mentem le a konyhába, találkoztunk, és azt mondta: "Mia, megadnád a számod?" de tök nyugodt volt, meg határozott! Én meg persze megadtam.

- Hű.

- Jött egy sms-em!! Remélem, ő az!! <3 - Kiáltott fel boldogan Mia.

Felolvasta.

- Találd ki, ki vagyok!

- Júúj!

- Mit válaszolsz neki?

- Azt, hogy "Szabad a gazda! :D"

- Az jó!

Szóval megint elvoltunk :) Visszalovagoltunk az órára.

Bemelegítettünk, majd jöttek az akadályok. Egyre nagyobbak, és nagyobbak, míg végül elérkeztünk egy akadályhoz, amit még sohasem próbáltunk meg átugrani. Nehéznek tűnt. Ashley azt mondta, hogy aki elsőre átugorja hiba nélkül, annak az lesz a jutalma, hogy ő és a szobatársai egy órával tovább maradhatnak fent. Melissa kezdte, neki nem sikerült. Aztán Olive-nak se. Meg Peternek se. És ez így ment egyenesen Hank - ig. Átugrotta hiba nélkül. Ashley megdicsérte, és emlékeztette a jutalomra, mire ő lenézően nézett ránk. Vagyis tulajdonképpen rám. Ezzel elkezdődött köztünk a verseny. Még ugrottak páran, Whitney-nek is sikerült, aztán jöttem én. Koncentráltam, és átugrottam az oxert, plusz még a vizesárkot is!! Igeen! Boldog lettem, rámosolyogtam Harryre meg Miára, aztán Hank-re néztem valami olyasmit üzenve: Na ezt pipáld le, öregem! Elfordította a fejét, és éreztem, hogy most én nyertem :)

Óra végén Mia és Harry odajött hozzám.

- Ügyi voltál :) - mondta Mia.

- Jó volt, Angie :) - Ez persze Harry volt.

Majd megszólalt Ashley is:

- Öltözzetek, tíz perc múlva indulunk fagyizni! Aki utoljára ér le az udvarra, az csak egy gombócot kap!

Erre mindenki szaladt fel, mint az őrültek, kapkodtuk a ruháinkat, sőt, volt, aki át sem öltözött! Ashley rájuk szólt:

- Legalább a sisakotokat vegyétek le!

A lépcsőn nagy volt a tolakodás, mindenki rohant, ahogy csak tudott, többet akartunk egy gombócnál. Aztán a végén szegény Julie lett kitaszítva, így hát ő volt az utolsó. Elsétáltunk az utca végére, ott volt egy kis fagyizó. Végül Julie sem egy gombócot kapott, csak Ashley nem akart várni :D

Visszaérve Skyler csatlakozott a barlangunkhoz, és beraktunk egy horrorfilmet :D Harrynek nem volt kedve, úgyhogy Miába kapaszkodva néztem végig :D Egész sokáig elvoltunk, beszélgettünk, vacsoráztunk, aztán Skylernek 11-kor le kellett lépnie. Mi, nekem köszönhetően éjfélig üvegeztünk, de inkább csak kérdezgettük egymást. :)

 

Június 24. Vasárnap

Már csak egy nap van hátra a táborból! Holnap, amikor a szüleink jönnek értünk, tartunk egy lovasbemutatót, hogy mit tanultunk, úgyhogy ma elég sokat gyakoroltunk. A végére egész jó lett, anyának biztos tetszeni fog!

Igazából ma nem történt semmi érdekes. Harry szeretett, mint minden nap, Mia Gabrielt bámulta, mint minden nap, szóval nincs mit írnom. Hacsak az nem érdekesség, hogy az ebéd mákos tészta volt. :D

 

Június 25. Hétfő

Nagyon vidáman keltem, végre láthatom anyát, Harry eljöhet hozzánk, és már Sheba is nagyon hiányzik :).

Anya fél tizenkettőkor ért ide. Megszeretgettük egymást, bemutattam Harryt, körbevezettem a táborban, aztán délben összegyűltünk ebédelni, mert ma a szülőkre is főztek. Egykor kényelembe helyezkedtek az udvaron, mi pedig szépen sorban ugrottuk át az akadályokat. Ma semmit sem tévesztettem, minden akadály sikerült! Nagyon jó érzés volt. A végén megtapsoltak bennünket, és anya megszólította Harry szüleit. Nagyon jól kijöttek, majdnem egy órán keresztül beszéltek. Ezután beültünk a kocsiba.

Olyan jó volt végre otthon lenni! Anyával, a cicámmal,és Harryvel! Mikor beléptünk a lakásba, Sheba vidáman fogadott, egyből az ölembe kéredzkedett, és Harryt is megszaglászta :) Leültünk a nappaliban.

- Szóval hogy is volt ez a költözés dolog? - kérdezte anya.

- El szeretnék költözni, és már találtam is egy családi házat Greenford-ban. És szeretném magammal vinni Angiet is :) - mondta Harry

- Én pedig el szeretnék vele menni :) - mondtam én.

- Háát, nem is tudom. Tényleg aranyos fiú vagy, Harry, és, bár beszéltem a családoddal, úgy érzem, nem töltöttem elég időt velük. Szimpatikusak, de még mielőtt elengedném a lányomat, szeretném őket jobban megismerni.

Egy kis gondolkodási idő.

- Nekem van egy ötletem!

- Miféle? - kérdezte anya.

- Nem öt jegyet nyertünk?

- De...

- Mi lenne, ha eljönnének velünk Párizsba?

Anya töri a fejét.

- Milyen okos lányom van! Nagyon kedvesek voltak, biztosan nem lenne gond, ha eljönnének. Szerinted mit szólnának hozzá, Harry?

- Szerintem szívesen jönnének.

- Rendben, akkor felhívon őket.

 

LUSTA VAGYOOOK... :D